Több mint 20 éve következett be a második szemléletváltás a krónikus felnőttkori idiopathiás thrombocytopeniás purpura (immunthrombocytopenia) kezelésében, amikor felismerték az amúgy megakaryocytás, de a fokozott thrombocytapusztulást mégsem eléggé ellensúlyozó csontvelői thrombocytaképzés serkentésének fontosságát. A thrombopoetinanalógok beléptek a klinikai alkalmazásba, gyorsan átírták az algoritmust, a splenectomia mára a harmadik vonalba került. Ezen paradigmaváltást az egyik szerző 20 éve ebben a folyóiratban is ismertette. Időközben sok tapasztalat gyűlt össze a thrombopoetinanalógok alkalmazásával, nagy előnyeivel, de azzal is, hogy még ezek sem oldanak meg minden terápiás gondot. Ez az útkeresés visszakanyarodott az eredeti antitestindukált immunthrombocytopenia irányba, azaz az immunmoduláns közelítésmódra. Ebben 3 fő irányzat látszik olyan mértékben ígéretesnek, hogy a közeljövőben be fognak épülni a klinikai gyakorlatban a szteroid/TPO-analóg refrakter vagy más, nehezebb idiopathiás thrombocytopeniás purpura esetek ellátási rendjébe. Ezen irányok: (1) szelektív IgG-anyagcsere (clearance)-gyorsítók, (2) komplementmódosítás a thrombocytafelszíni immunglobulin-kötődés csökkentésére, (3) ezen immunfolyamat jelátviteli útjának megváltoztatása tirozin-kináz- (elsősorban lép-tirozin-kináz- és Bruton-tirozinkináz-) gátlással. Ezen elemek egymagukban, együtt, illetve a jelen modalitásokhoz kapcsolódóan átrajzolhatják az idiopathiás thrombocytopeniás purpura kezelési algoritmusait a közeljövőben, amire ez a közlemény kívánja felhívni a figyelmet.  Kulcsszavak: idiopathiás thrombocytopeniás purpura, thrombopoetinanalógok, immunglobulin-clearance, komplementmódosítók, phagocytosis, jelátviteli út befolyásolása