Magyarországon a hypertonia előfordulása 34%-os, a célértéket a kezeltek 48-58%-a éri el. A kevésbé hatékony kezelés fő oka a sematikus (rutinszerű) kezelés, amelyben nem veszik figyelembe az egyéni sajátosságokat, a hypertonia típusát, diurnalis ritmusát, amelyek alapján kijelölhető a célértéket elérő, leghatékonyabb, individuális kronofarmakológiai kezelés. Ezek adnak lehetőséget a szövődmények, célszervkárosodások megelőzésére, a progresszió mérséklésére. Betegeink érdekében mérlegelnünk kell a rendelkezésre álló bizonyítékok teljes körét, ezért az írás az irányelvek, vonatkozó tanulmányok és metaanalízisek kritikus szemléletű figyelembevételével a tapasztalati tények visszaigazolása alapján készült, hiszen jól ismert, hogy mindig a hosszabb idejű gyakorlat dönti el a vizsgálatok eredményeinek relevanciáját. Az írás a hypertonia fenotípusának megállapítása, kardiovaszkuláris kockázat felmérése után a kezelés általános elveit ismerteti, kiemelve a kronofarmakoterápia jelentőségét. Kitér a monoterápia, a fix és szabad kombinációk előnyei-hátrányaira, a gyógyszerváltás kérdésére, valamint az antihipertenzív kezelés gyógyszercsoportonkénti individualizálására, a leggyakoribb hibákra és azok elhárításának lehetőségeire.  Kulcsszavak: hypertonia, hatékony individuális kezelés, kronofarmakoterápia, kombinációk alkalmazása, terápiás hibalehetőségek