A gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHD) a gyerekek mintegy 5%-át érinti, de csak töredékük jut el a diagnózis megállapításáig és az adekvát kezelésig. Ennek az ADHD diagnosztikáját és terápiáját nehezítő számos kihívás lehet az egyik oka. A diagnosztikai kihívások közül kiemelendők a tünetek feltérképezésére irányuló interjúval kapcsolatos nehézségek, a műszeres és biológiai diagnosztikus lehetőségek hiánya, illetve a klinikai tünetek felismerését akadályozó tényezők. Továbbá terápiás kihívást jelent, hogy a nem farmakológiai intervenciók többnyire nem módosítják érdemben az ADHD tüneteit, a gyógyszeres lehetőségek pedig különböző aggályok miatt sokakban averziót keltenek. Ezek a félelmek azonban nem megalapozottak, az ADHD kezelésére használt gyógyszerek nem okoznak függőséget, nem vezetnek droghasználathoz, és nem járnak súlyos vagy irreverzibilis mellékhatásokkal. A megfelelő, bizonyítékokon alapuló ismeretek terjesztése sokat segíthet abban, hogy az érintett gyerekek adekvát ellátásban részesüljenek.