A GLP-1-receptoragonista liraglutid kedvező hatásait a kardiovaszkuláris betegségek kialakulására klinikai vizsgálatok támasztották alá, ezek hátterében az endotéliumra és az érfali sejtekre kifejtett gyulladáscsökkentő, oxidatív stresszt mérséklő, az ateroszklerózis progresszióját gátló és plakkstabilizáló direkt hatások is feltételezhetőek az indirekt kardiovaszkuláris kockázatcsökkentő hatások mellett. A GLP-1-receptoragonisták közül a liraglutid alkalmazásával kapcsolatban áll rendelkezésünkre a legtöbb adat az endotélium funkciójára kifejtett hatásokról inzulinrezisztenciában és 2-es típusú cukorbetegségben. A liraglutid gátolja az oxidatív stresszfolyamatokat az endotélsejtekben, csökkenti a glükotoxicitást krónikus hiperglikémiában és akut vércukor-ingadozás esetén is. A reaktív oxigéngyökök termelődésének csökkenésével az endotél funkciója javul, fokozódik a nitrogén-monoxid-termelődés és mérséklődik az endotéldependens vazokonstrikció. A liraglutid gátolja a gyulladásos sejtek érfali adhézióját és migrációját, az oxidált LDL képződését és a makrofágok habossejtekké alakulását, így direkt módon mérsékli az ateroszklerózis folyamatát. Az endotélium funkciójára kifejtett kedvező hatás kulcsfontosságú tényező lehet a GLP-1-receptoragonisták kardiovaszkuláris hatásainak megértésében.  Kulcsszavak: ateroszklerózis, endotéldiszfunkció, GLP-1-receptoragonista, liraglutid, oxidatív stressz