A gyermekkori hypertonia korábban ritka megbetegedésnek számított, elsősorban renalis, renovascularis okok miatt alakult ki. Az utóbbi 10-15 évben a túlsúly gyermekkori elterjedésével az ehhez kapcsolódó metabolikus eltérések és az emelkedett vérnyomás is lényegesen gyakoribbá váltak. Ez a tény kiemeli a magas vérnyomás népegészségügyi jelentőségét, egyúttal a kivizsgálási algoritmust is meghatározza, mely korcsoportonként eltérő. Gyermekkorban a vérnyomás normálértékének megállapítása során a gyermek fejlettségét kell alapul venni. A magas vérnyomás definíciója mellett a méréstechnikai sajátosságokat is ismerni kell. Serdülőkor előtt a hypertonia hátterében nagy valószínűséggel organikus ok áll. Pubertás-posztpubertás idején a hypertonia elsősorban az obesitashoz kapcsolható. A vizsgálatok és ezek kiértékelése gyermekek vizsgálatában járatos centrumban történjenek, ahol a kapott eredmények gyermekkori normálértékeit ismerik. A terápia során célunk a hypertonia szervkárosító hatásainak kivédése olyan populációban, ahol a betegség előreláthatólag több évtizeden keresztül fennáll. A nélkülözhetetlen, de az adott betegre szabott, reális célokat megfogalmazó életmódbeli változtatások mellett szükség lehet gyógyszeres kezelés bevezetésére is. A gyógyszeres kezelést monoterápiában, a legkisebb szükséges dózis beállításával kezdjük. Amennyiben így nem sikerül megfelelő terápiás hatást elérni, a kezelést más támadásponton ható gyógyszer hozzáadásával egészítjük ki.  Kulcsszavak: hypertonia, gyermekkori normálértékek, obesitas, kivizsgálás, kezelés