Elválaszthatatlanul összetartozunk a természeti környezetünkkel, akkor is, ha a civilizáció fejlődésével sokszor lekapcsolódunk erről a bizonyosságról. A testi-lelki jóllétünk, egészségünk, biztonságunk függ attól, hogyan tudunk harmonikusan kapcsolódni a nagy egészhez. Hosszú távon nem tudunk anélkül jól lenni, hogy a környezetünk ne lenne jól, mert mi magunk vagyunk a természet. Ez a szemlélet sok esetben segít elfogadni a problémáinkat, segít abban, hogy ne valamely nehézségünk - például a diabétesz - határozza meg, hogyan gondolunk magunkra