Problémafelvetés: Az elülső keresztszalag szakadás prevalenciája a kontaktsportot űzők körében magas és gyakori az újrasérülés. Ez a probléma nem csak az élsportolókat érinti, hanem a rekreációs sportokat űzőket is. A legújabb motoros tanulási stratégiák alkalmazása új nézőpontba helyezheti a kérdéskört, javíthatja a rehabilitáció kimenetelét és sikeresebbé teheti a sportba való visszatérést. Módszerek: A kutatás során szakirodalmi áttekintést végeztünk a PRISMA protokoll alapján. A PubMed és a Scopus adatbázisokat vizsgáltuk meg. Az elmúlt 10 évben íródott, 2022.01.31-ig megjelent szisztematikus áttekintéseket, metaanalíziseket, randomizált kontrollált kutatásokat válogattuk be. Kizárásra kerültek azon publikációk, melyek neurológiai kórképek szempontjából közelítik meg a motoros tanulást, a neuroplaszticitást, valamint ahol a felmérésben szereplő személyek 18 éven alattiak voltak. Emellett a folyóiratok és tanulmányok minőségi ellenőrzését is elvégeztük. Eredmények: Továbbra sincs konszenzus a motoros tanulási stratégiákat illetően. Jelentős egyéni különbségek lehetnek a tanulási preferencia tekintetében. Az explicit és implicit stratégiákon kívül eredményesnek bizonyult az obszerváción alapuló és a self-controlled tanulás, valamint a gyakorlatok új környezetbe helyezése a kontextuális interferencia módszere által. Következtetések: Feltehetően a gyógytornász-fizioterapeutának nem egy motoros tanulási stratégiát kell kiválasztania, hanem ajánlatos azok variálása a rehabilitáció során a páciens képességeinek és az éppen gyakorolni kívánt feladat jellemzőinek függvényében. Feltételezésünk szerint a neuromuscularis programok nagy általánosságban nem csak a keresztszalag, hanem az alsó végtag ízületeit érintő sérülések incidenciáját is csökkentenék a motoros kontroll deficitjeire gyakorolt pozitív hatása miatt. További kutatások szükségesek, hogy a kapott eredményeket szélesebb körre kiterjeszthessük.  Kulcsszavak: keresztszalag szakadás, motoros tanulás, sportba való visszatérés, rehabilitáció