Bevezetés: A nyelőcső malignus szűkületeinek palliatív kezelésére 1984 és 2019 között 1005 merev protézist és 423 öntáguló sztentet ültettünk be. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a két protézisfajta kezelési eredményeinek összehasonlítása volt. Módszer: Retrospektív elemzés során összehasonlítottuk a két betegcsoport jellemzőit, kezelési eredményeit a technikai sikeresség, a szövődmények, az életminőség alakulása és a túlélés vonatkozásában. Eredmények: Az átlagéletkorok, az anamnézisidők, a testsúlycsökkenés értéke, a tumoros folyamat előrehaladottságának összehasonlítása azt igazolja, hogy a sztenttel történő palliáció több rosszabb állapotú beteg kezelését tette lehetővé. A szövődmények száma a sztenttel kezelt betegcsoportban szignifikánsan magasabb: 29,3%/20,9% volt. A szövődmények ellátására endoszkópos intervenciót végeztünk, a merev protéziseknél 68,6%-ban, a sztenttel kezelteknél 53,2%-ban. A dysphagia és a betegek életminőségének lényeges javulása volt észlelhető a merev protézissel kezelteknél 97%-ban, a sztenttel kezelteknél 91,3%-ban. A túlélési idő a sztenttel kezelt betegcsoportban szignifikánsan rövidebb, 4,3/5,4 hónap volt. Következtetés: Az öntáguló sztentek alkalmazása a malignus szűkületek palliatív kezelésében a lehetőségek bővülésével lényeges változásokat hozott a mindennapi gyakorlatban. A kezelési eredményeket az öntáguló sztentek szélesebb körű használata nem javította annyival, mint amennyivel a betegcsoport rosszabb állapota rontotta.  Kulcsszavak: nyelőcsőprotézis, öntáguló sztent, malignus szűkület, palliáció