Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=156614
MOB:2022/4
Szerzők:Gajdán Nikolett; Ábrahám György
Tárgyszavak:HYPERURIKAEMIA; RIZIKÓFAKTOROK; SZÍV-ÉRRENDSZER BETEGSÉGEI; GYÓGYSZERES TERÁPIA; ALLOPURINOL
Folyóirat:Cardiologia Hungarica - 2022. 52. évf. 4. sz.
[https://cardiologia.hungarica.eu ]


  A hyperurikaemia mint kardiovaszkuláris rizikófaktor és annak befolyásolási lehetőségei / Gajdán Nikolett, Ábrahám György
  Bibliogr.: p. 335. - Abstr. hun., eng. - DOI: https.//doi.org/10.26430/CHUNGARICA.2022.52.4.331
  In: Cardiologia Hungarica. - ISSN 0133-5595. - 2022. 52. évf. 4. sz., p. 331-335.


A kardiovaszkuláris betegségek világszerte és hazánkban is a vezető halálokok között szerepelnek. Kialakulásukban, progressziójukban a "klasszikus" kockázati tényezők mellett mind fokozottabb figyelem irányul a további rizikófaktorok ra is. Többségükben még nem eldöntött kérdés, hogy önmagukban is képesek-e hatni a szív-ér rendszeri betegségek kialakulására, azaz "valódi" oki tényezők, vagy emelkedett szintjük "csak" a már kialakult betegséget jelzi, azaz inkább markerek. E körben okkal került mindinkább az érdeklődés középpontjába a húgysav. Szérumszintjének kóros tarto mányba emelkedése, azaz a hyperurikaemia prevalenciája növekszik és ez más rizikófaktorokkal és a kardiovaszku láris betegségek kialakulásával és progressziójával is összefüggést mutat. Ennek alapján számos szakértő úgy véli, hogy megalapozottan tekinthető önálló kockázati tényezőnek is. Szerzők bemutatják a húgysavanyagcsere fontosabb elemeit, azokat a mechanizmusokat, amelyek magyarázzák a húgysav "Janus-arcúságát", hiszen normálszintje a plaz ma antioxidáns kapacitásának a felét adja. Ismertetik azokat a kísérletes és klinikai adatokat, amelyek alátámasztják a húgysav additív kóroki szerepét a különböző kardiovaszkuláris kórállapotokban. A hyperurikaemia csökkentésére - a nélkülözhetetlen dietetikai alap mellett - hatékony gyógyszeres megoldások állnak rendelkezésre, középpontban a xantin-oxidáz gátlókkal. Mindezek a kardiovaszkuláris betegségek klinikumában is éreztetik kedvező hatásukat, alátá masztva a húgysav kóroki jelentőségét. Összegezve a kísérletes és klinikai adatokat a hyperurikaemiát megalapozot tan tekinthetjük olyan szív- és érrendszeri kockázati tényezőnek, amelynek időben történő kezelésével, joggal remél hetünk preventív hatást, illetve a már manifesztálódott kórállapotok progressziójának lassulását.  Kulcsszavak: húgysav, hyperurikaemia, kardiovaszkuláris kockázat, vaszkuláris károsodás, terápiás lehetőségek, allopurinol