A mozgászavarok közül a Parkinson-kór (PK) esetén áll rendelkezésre a legszélesebb körű és egyben leghatékonyabb terápiás repertoár, azonban a kórkép magyarországi aluldiagnosztizáltsága sok beteget foszt meg a minőségi ellátás lehetőségétől. Ugyanakkor a parkinsonizmus klinikai jelenléte az esetek hozzávetőlegesen felében nem PK-hoz köthető. Ez utóbbi csoportba tartozó betegségeknél a várható terápiás válasz többnyire jelentősen elmarad a PK-étól, továbbá általában sokkal rosszabb prognózisra, sokszor csak 5-10 éves túlélésre lehet számítani. A várható kimenetel felmérése a beteg és a család számára egyaránt kulcsfontosságú. Jelen összefoglaló közlemény egyrészt röviden ismerteti a differenciáldiagnosztikailag szóba jövő lehetséges kórképeket, másrészt bemutatja a PK legfrissebb, a szakirodalomban elérhető diagnosztikus kritériumait, amely révén elsősorban az alapellátásban dolgozók számára próbál segítséget adni a beutalási iránydiagnózis szakszerű felállításához.