Bevezetés: A csípőtáji törések az elöregedő társadalmakban kihívást jelentenek az egészségügyi rendszerek számára. Az érintettek egészségi állapotának, életminőségének alakulása nemcsak az akut, hanem a rehabilitációs ellátás függvénye is. Kevés adat áll rendelkezésre a magyarországi csípőtáji töréseket követő rehabilitációs ellátási gyakorlatról. Célkitűzés: A csípőtáji törések akut ellátása utáni 30 napon belül fekvőbeteg-intézményi rehabilitációra történő felvételi arányok vizsgálata és a felvételt befolyásoló tényezők azonosítása. Módszer: 2005 és 2015 közötti esetszintű, a társadalombiztosító finanszírozási adatbázisából származó betegforgalmi adatok elemzése többváltozós logisztikus regressziós modell segítségével, valamint a rehabilitációs arányok leíró statisztikai elemzése 2005 és 2015, illetve 2019. január 1. és 2020. december 31. között. Eredmények: A rehabilitációra utalás aránya erős növekedést mutat 2005 és 2015 között, további növekedés tapasztalható 2019-ben a 2020-ban észlelt visszaesés előtt. A logisztikus regressziós elemzés szignifikáns hatást mutat a beteg neme, életkora, az ellátási gyakorlatot és hozzáférhetőséget vizsgáló változók esetén. A beteg állapotára utaló változók közül erőteljes hatásuk az akut ellátás során kialakult szövődményeknek van, de a vizsgált társbetegségek többsége is szignifikáns hatású. Következtetés: A rehabilitációra utalási arányok tendenciája kedvezően alakul; a befolyásoló tényezők hatásának irányában nem figyelhető meg változás, a hatás erőssége azonban változik. A regressziós modell erőssége alapján feltételezhető a vizsgált évek alatt konzisztensebbé váló ellátási gyakorlat.  Kulcsszavak: csípőtáji törések, rehabilitáció, beutalás, adminisztratív adatok