Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=156485
MOB:2020/2
Szerzők:Berczi Csaba; Dócs János; Flaskó Tibor
Tárgyszavak:PROSTATA DAGANATAI; HORMONOK; PROSTATECTOMIA; ELŐREJELZÉS
Folyóirat:Magyar Urológia - 2020. 32. évf. 2. sz.
[https://magyurol.hu/]


  A radikális prostatectomia előtt alkalmazott neoadjuváns hormonkezelés hatékonysága szervre lokalizált magas rizikójú prosztatadaganatokban / Berczi Csaba, Dócs János, Flaskó Tibor
  Bibliogr.: p. 56-57. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.22591/magyurol.2020.2.berczics.53
  In: Magyar Urológia. - ISSN 0864-8921. - 2020. 32. évf. 2. sz., p. 53-57. : ill.


Célkitűzés: A neoadjuváns hormonkezelés hatékonyságának vizsgálata a klinikailag szervre lokalizált magas rizikójú prosztatatumorok esetében végzett multimodális kezelés során intézetükben. Módszer: A tanulmányban az 1996.01.01 és 2019.01.01. között a klinikailag szervre lokalizált magas rizikójú prosztata­daganat miatt radikális prostatectomián átesett 394 beteg adatai kerültek feldolgozásra. Az 1. csoportba (n: 98) tartozó betegek a műtét előtt neoadjuváns hormonkezelést kaptak. A 2. csoportba sorolt betegek (n: 296) nem részesültek hormonkezelésben az operáció előtt. Az 1. csoportban az átlagos életkor 64,6 +- 6,1 év, míg az átlagos PSA-szint 32,9 +- 27,1 ng/ml. A 2. csoportban az átlagos életkor 63,8 +- 6,4 év, míg az átlagos PSA-szint 25,4 +- 19,6 ng/ml volt. Valamennyi esetben képalkotó vizsgálat történt, amely egyik esetben sem vetette fel lokálisan előrehaladott tumor gyanúját. Eredmények: A szövettani vizsgálat 1. csoportban, 36 esetben (36,9%), míg a 2. csoportban 154 alkalommal (52,0%) igazolt lokálisan előrehaladott (pT3) daganatot (p = 0,012). Marginpozitivitás az 1. csoportban, 18 esetben (18,3%), míg a 2. csoportban, 91 betegben (30,7%) fordult elő (p = 0,02). A medián 56 hónapos utánkövetés alatt az 1. csoportban biokémiai progressziót 19 (19,3%), lokális recidívát 3 (3,0%), míg távoli metasztázist 6 (6,1%) betegben diagnosztizáltak. A 2. csoportban biokémiai progresszió 41 (13,8%), lokális recidíva 8 (2,7%), míg távoli metasztázis 7 (2,3%) esetben fordult elő. Ezen vizsgált mutatókban a két csoport között nem volt szignifikáns eltérés. A tumorspecifikus mortalitás mindkét csoportban 3% volt (p = 0,991). Következtetések: Az eredmények alapján a magas rizikójú prosztatadaganatok esetében a neoadjuváns hormonkezelés szignifikánsan jobb lokális tumorkontrollt biztosított. A későbbi tumorprogresszió és tumorspecifikus túlélés szempontjából a neoadjuváns hormonkezelés nem nyújtott lényeges előnyt. A neoadjuváns hormonkezelést követően nem csökkent szignifikánsan az adjuváns és salvage kezelések száma sem.  Kulcsszavak: prosztatadaganat, magas rizikójú tumor, neoadjuváns hormonkezelés, radikális prostatectomia, progresszió