A 70 év felettiek mintegy harmadánál észlelhető valamilyen mozgászavar, amely lehet "veszélytelen", és az esetek egy részében tünetileg jól kezelhető (pl. esszenciális-akciós [familiáris] tremor, blefarospazmus, orofacialis dyskinesia). Sokkal nagyobb veszélyt jelentenek az elesések: a 70 éves kor felettiek 30%-a esik el legalább egyszer évente, 80 év felett 40%-a esik el egyszer, vagy többször évente, idősotthonokban ez az arány több mint 50%. Az elesések következtében az idősek 10-15%-a szenved csonttörést vagy más súlyos sérülést, ami halálukhoz vezethet. Az USA-ban évente mintegy 9500 halálesetet tartanak öregkori elesésekhez kapcsolhatónak. Az említett adatatok arra az öregedő populációra vonatkozik, akinek - az "időskori járászavaron", esetleg kétoldali, korral járó vesztibulopátián túlmenően nincs körülírt degeneratív betegsége - mint pl. Parkinson-kór, Parkinson-plusz szindrómák, másodlagos parkinzonizmus, demencia, post-stroke kiesési tünetek, spinocerebelláris atrófia stb., amelyek az elesések rizikóját tovább növelik. Az elesések kockázatát növelő mozgászavarok nagy jelentőségűek az idős emberek életminősége, sőt halálozása szempontjából.