Bevezetés: A megfelelő forrásallokáció és -elosztás kulcsfontosságú a hatékony egészségügyi ellátás biztosítása érdekében. Célkitűzés: Kutatásunk célja az Egészségbiztosítási Alap bevételi és kiadási összetételének, egyenlegének vizsgálata. Módszer: Kvantitatív, retrospektív adatelemzést végeztünk, amelyhez az adatokat a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő szolgáltatta az 1993-2019 közötti időszakra vonatkozóan. Vizsgáltuk az egyes alcímek nagyságát és arányát, illetve az Alap egyenlegét nominál- és reálértéken (2019-es árakon). Eredmények: 1993-ban a bevételi oldal 91,99%-át tették ki az egészségbiztosítási járulékok. Arányuk 1998-ban érte el a maximumot (97,88%), a legalacsonyabb pedig 2014-ben volt (47,02%). Az évek során az adó jellegű források növekvő aránya figyelhető meg az Alapon belül. A gyógyító megelőző ellátások kiadásait nézve nem tapasztaltunk jelentős elmozdulást a fekvőbeteg szakellátás kiadási hányadából (61,37%+-1,97%) a járóbeteg szakellátás (12,76%+-0,95%), vagy az alapellátás (18,46%+-1,79%) irányába. Megbeszélés: Az aktív fekvőbeteg-szakellátás kiadás aránya a fekvőbeteg szakellátáson belül 2004 után kezdett mérséklődni, ezzel együtt inkább a speciális és extrafinanszírozás általi kifizetések nyertek teret a kasszában.  Kulcsszavak: forrásallokáció, egészségügyi kiadás, egészségbiztosítás