Jelen tanulmány fókuszában az analitikus gyakorlatból jól ismert viszontáttétel és projektív identifikáció újraértelmezési kísérlete áll a jógatudomány kontextusában. A jóga többféle létezési szintet különít el a fizikai testen túl, többek között az úgynevezett finomtestet, amelynek része az energiaközpontok/csakrák rendszere. Innen nézve két ember találkozása a terápia projektív identifikációs terében egyben finomtesti rendszerek találkozása, és a köztük zajló tudattalan/energetikai folyamatok motorját egyfajta "jeladó/vevő készülékként" a csakrák biztosítják. Minden csakra speciális élményperspektívát kínál, és egy ennek megfelelő emberi dráma megjelenítését közvetíti, például a biztonság/túlélés, az érzéki élvezetek vagy a hatalom dimenziójában. Elgondolásom szerint a projektív identifikáció energetikai háttere megfelelően értelmezhető a csakrarendszer ismeretében, és a jógagyakorlatok segítségével lecsendesített, illetve megtisztított elmemező segítségével képessé válhatunk a terápia projektív identifikációs ülései során szubtilisebb minőségek érzékelésére is, tovább szélesítve a projektív identifikáció, illetve a viszontáttétel hagyományos határait. Tanulmányomban az elméleti megfontolások mellett egy projektív identifikációs ülés részletes áttekintésével a fentiek gyakorlati vetületét is szeretném bemutatni, különös tekintettel az úgynevezett szomatikus viszontáttételi tartományra. Tapasztalatom szerint a testi viszontáttételi élmények főként nem a fizikai testhez, hanem sokkal inkább a finomtesthez kapcsolódnak, és mivel szinte azonnal kiépülnek, illetve speciális mintázati kombinációkba rendeződnek, meglehetősen pontos iránytűként szolgálnak az aktuális áttételi és viszontáttételi viszonyok tisztázásában.  Kulcsszavak: viszontáttétel, projektív identifikáció, jóga, finomtest, csakra