A bioni mezőelmélet a kapcsolati (relational) pszichoanalitikus iskolák olasz analitikusok által kidolgozott ága. Jelentőségét a szerzők a következőképpen foglalják össze: "A mező koncepció az egyének közötti tudattalan kommunikáció új és mélyre ható elméletét nyújtja számunkra, mert radikálisabb magyarázatot ad a tudattalanról és az analitikus szetting oneirikus, álomszerű átalakító funkciójáról alkotott más modellekhez képest; pontos leírást ad az analitikus kapcsolattal folyó munkáról; módosítja a terápia hatótényezőire és az értelmezésre vonatkozó elméleteket". A dolgozat első (jelen számban megjelenő részében) az elmélet kialakulásának előzményeit és fő fogalmait ismertetjük, majd az írás második (a folyóirat következő számában olvasható) felében a szerzők a kortárs pszichoanalitikus kritikákra válaszolnak, amely alkalmat ad arra, hogy nézeteiket további részletekkel gazdagítsák és esetvignetták segítségével az eljárásmódba is betekintést nyújtsanak. Tanulmányuk nem könnyű olvasmány. A pszichoanalitikus és dinamikus szemléletű olvasók azonban számos olyan elméleti megközelítéssel és dinamikus pszichoterápiás munkamódra vonatkozó leírással találkoznak, amelyeket abban az esetben is hasznosítani tudnak, ha munkájuk során nem a mezőelméletet követik.  Kulcsszavak: mező, álmodás, átalakítás, reprezentációképzés, gondolkodás