Wolff-Parkinson-White- (WPW) szindróma összefüggést mutathat dilatatív cardiomyopathia (DCM) kialakulásával. A gyakori és hosszú ideig tartó tachycardia-epizódok következtében tachycardiomyopathia jöhet létre, amely a végdiasztolés nyomás növekedéséhez és ezáltal a bal kamra dilatációjához vezet. Az esetek kisebb hányadában a WPW-szindróma indukálta cardiomyopathia hátterében a kötegvezetés okozta dyssynchronia és dyskinesia állhat, amely balkamra-diszfunkcióhoz vezethet. A 27 éves fiatalember rövid ideig tartó palpitációs panaszok és mellkasi diszkomfort miatt került sürgősségi betegellátó osztályra. 12 elvezetéses EKG-n keskeny QRS-morfológiával járó sinusritmus és balszárblokk-szerű, preexcitált QRS-morfológiával járó sinusritmus váltakozása volt látható. Az elvégzett transthoracalis szívultrahang csökkent balkamra-funkciót (EF=40%) igazolt septalis és anterior fali akinesis mellett. Az EKG-n látható preexcitáció miatt a fiatalembert elektrofiziológiai vizsgálatra jegyeztük elő, amelynek során anterográd anteroseptalis kötegvezetés igazolódott. A járulékos köteg lokalizációja miatt cryoablációt végeztünk, amelyre a kötegvezetés megszűnt. A beavatkozást követően elvégzett, kontroll echokardiográfiás vizsgálat a balkamra-funkció javulását (EF=55%) igazolta. WPW-szindróma ritkán balkamra-diszfunkcióhoz vezethet, főként septalis lokalizációjú kötegek esetén. Ennek hátterében a kötegvezetés okozta septalis preexcitáció áll, amely dyssynchroniához és ezáltal a balkamra-funkció csökkenéséhez vezet. A járulékos köteg sikeres katéterablációját követően a dyssynchronia megszűnésével a bal kamrai ejekciós frakció javulása várható. Kulcsszavak: kamrai preexcitáció, septalis lokalizációjú köteg, dilatatív cardiomyopathia