A diabetes mellitus egyes formáinak immunológiai aspektusai napjainkban is a vizsgálatok középpontjában vannak. Jelen közleményben szerző az 1-es típusú (inzulin-függő) diabetes vonatkozó kérdéseit foglalja össze. A kórkép T-lymphocyta-mediálta, genetikailag részben ismerten determinált autoimmunopathia. A folyamat alapja a HLA rendszer genetikai konstellációja. Ehhez társul valamely környezeti hatás, ami a folyamat indukcióját eredményezi. Míg számos környezeti tényező merült fel, addig az igazi kiindulási pont még ma sem ismeretes, és valószínűleg a ß-sejtben kell keresni. Az immunológiai folyamatban a CD+ markerekkel jellemezhető lymphocyták stimuláló és gátló szerepe citokinek hatásával kombinálódva részben ismert, de továbbra is a kutatások homlokterében van. Az immunológiai kezelés egyik új lehetősége az anti-CD3 antitesttel történő kezelés. A frissen diagnosztizált betegekben eredményes, bár átmeneti. Az immunológiai folyamat ismeretében törekvések vannak a primer és szekunder prevencióra, egyelőre nem átütő eredménnyel. Az antitestek ismeretében a még nem manifeszt betegekben a tercier prevenció eszköztára sem teljesen kielégítő. Összességében az 1-es típusú diabetes a töredékes ismeretek okán jelenleg nem megelőzhető. Továbbra is a palliatív kezelés a hatékony, bár a biológiai kezelés jövője ígéretesnek tűnik.  Kulcsszavak: 1-es típusú diabetes, CD+ lymphocyták, immunterápia, megelőzés