A téma aktualitását a magzati növekedési restrikció (MNR) gyakorisága, a fennálló diagnosztikai és ellátási nehézségek adják. Gyakorlati szempontból az utóbbiak számos esetben nagy fejtörést okoznak, mivel a kórállapot korai felismerése, az idejekorán elkezdett kezelés nagy jelentőséggel bír, ugyanakkor kihívást jelent a magzat méhen belüli állapotának megítélése, a várakozás, illetve az esetleges koraszülésből adódó kockázatok mérlegelése is. Magzati növekedési restrikció esetén az optimális terhesgondozás megtervezése szempontjából kevés evidencia áll rendelkezésre, mindenesetre a várandósgondozás legfőbb célja a veszélyeztetett magzatok felismerése és a felismert esetek szoros nyomonkövetése. A növekedési retardáció felismerésében nagy jelentősége van az ultrahangvizsgálatnak, nyomonkövetésében az ultrahang- és Doppler-vizsgálat mellett nélkülözhetetlen a nonstresszteszt, illetve lehetőség szerint a magzati biofizikális profil. Kezelésére kevés evidencia áll rendelkezésre, ugyanakkora szteroidprofilaxisnak (<34. hét) és a magnézium-szulfát adásának jelentősége kiemelendő. MNR esetén, a rendelkezésre álló vizsgálati módszerek és kezelési lehetőségek alkalmazásával, legfőbb célnak tekinthető a magzati érettség és növekedés maximalizálása, amagzati vagy újszülöttkori halálozás, illetve a rövid és hosszú távú morbiditás kockázatának minimalizálása.  Kulcsszavak: magzati növekedési restrikció, ultrahangvizsgálat, Doppler-vizsgálat