A diabetes mellitus latin kifejezés, magyar fordítása "mézédes húgyár", ami arra utal, hogy a korabeli orvosok erre a betegségre a vizelet nagy mennyiségét és annak édes ízét tartották jellemzőnek (laboratóriumi háttér hiányában a vizsgálók csak érzékszerveikre hagyatkozhattak). Elődeink azt is megfigyelték, hogy a szabad téren elhelyezett vizeletre rászálltak a darazsak, ami szintén a magas cukortartalmat igazolta. Az agyalapi mirigy hátsó lebenyében termelődő antidiuretikus hormon (ADH) hiánya szintén nagy mennyiségű vizelet ürülésével jár, de a vizelet cukrot nem tartalmaz. Ezt a betegséget megkülönböztetésül diabetes insipidusnak ("íztelen húgyár") nevezték.