Ebben a részben sem a mesébe illő bűvös tükörről, hanem ezúttal is a mesterséges intelligencia (továbbiakban: "MI") felhasználása kapcsán értekezünk a mesés ígéretekkel kecsegtető okos alkalmazásokról, szoftverekről, orvostechnikai eszközökről. Az előző rész folytatásaként a publikációs sorozatom tárgyai az egészségügy területén használt, úgynevezett szűk MI (artificial narrow intelligence - "ANI") rendszerek felhasználási lehetőségei. Fontos ismérvük ezeknek a rendszereknek, hogy a valós adatbázisok feldolgozása során, gépi tanulási (machine learning - "ML") módszerrel betanított szoftverek fejlődése folyamatba ágyazott, és így működésük során egyre pontosabbakká válnak. Az I. részben elképzelt időpontfoglaló rendszer szerint a lehető legkevesebb várakozással meg is érkeztünk az orvoshoz, képzeletben élvezhettük az MI által támogatott betegfogadási listákat, a szakrendelésre való időpontfoglalást, a várólisták optimalizálását. Ebben az időpillanatban még mindig nem kezdődött el a kezelésünk, nem vettek tőlünk vért, nem került felállításra diagnózis, de már az egészségügyi intézménybe történő belépéskor is szükségünk van tájékoztatásra. Nézzük meg a második részben, hogy ezt miként lehet elősegíteni MI eszközökkel?