Napjainkban a hazai pszichiátriai ellátórendszert számos olyan kihívás éri, melyekre a jelenlegi strukturális, muködési és finanszírozási keretek között nincsen, vagy csak részben van felkészülve, ráadásul a COVID-19-járványnak az egész társadalomra gyakorolt mentális hatásait még csak most kezdjük felismerni. Magyarországon a pszichiátriai ellátást az egészségügyi és a szociális ellátórendszerek együttesen, mégis párhuzamosan biztosítják: az egyes ellátási típusok és szintek közötti horizontális és vertikális együttmuködések sok esetben esetlegesek, vagy teljességgel hiányoznak, ami nehezen átlátható betegutakat, jelentős területi egyenlőtlenségeket, valamint a szükséges multidiszciplináris megközelítés hiányosságait eredményezik. Dolgozatunkban a WHO jól-létet előtérbe helyező egészségdefiníciójából indulunk ki, majd nemzetközi és hazai adatokat, valamint külföldi közpolitikai programokat is bemutatva igyekszünk átfogó helyzetelemzést adni a magyar ellátórendszerek jelenlegi állapotáról. Írásunk utolsó harmadában pedig - kiemelt figyelemmel az elmúlt években készült különböző szakmai programok ajánlásaira is - javaslatot teszünk a speciális ellátórendszerek átalakítására és fejlesztésére. Programjavaslatunkat vitaindítónak szánva bízunk abban, hogy sikerül felkeltenünk a hazai mentálhigiénés szakemberek széles körének kritikai figyelmét. Kulcsszavak: lelki és fizikai egészség, pszichiátriai ellátás, társadalmi-gazdasági helyzet, egészségi egyenlőtlenségek, gyermekkori bántalmazás, nemzeti lelki egészség program, integrált szociális és egészségügyi ellátórendszer, egészségpolitika, közpolitika