A magyar egészségügyben a 2000-es évek elején jelent meg a távorvoslás, amely a COVID-19 járvány kitörése óta dinamikus változáson megy keresztül. A szakemberek már közel egy évtizede vizsgálják az e-health-hez köthető használati szándékot technológiaelfogadási modellek segítségével, a szakmai ajánlások szerint azonban ezek bővítésére van szükség a jobb magyarázóerő elérése céljából. Jelen tanulmány célja, hogy a távorvoslással kapcsolatos teljesítményelvárásokat, használati szándékot és a tényleges használatot egy olyan kibővített PLS-PM-lel (partial least squares path model - parciális legkisebb négyzetek módszerével becsült útmodell) elemezze, amely konstrukcióként a COVID-19 járvány okozt a félelmet, az online egészségügyi műveltséget, a technológiai jártasságot és a távorvoslás nyújtotta lehetőségek ismeretét tartalmazza. E módszer, megfelelve a mutatókkal és az eredmények bemutatásával kapcsolatos elvárásoknak, számos fejlesztésen ment keresztül az elmúlt időszakban. A szerzők ezeket az újításokat is ismertetik. Eredményeik alapján a távorvoslás elvárt teljesítményére a páciensek koronavírus miatti félelmének és technológiai jártasságának a hatása a legerősebb, de szignifikáns az online egészségügyi műveltségé és az e-health kínálta szolgáltatások ismeretéé is. A távorvoslásra vonatkozó használati szándékot a páciensek teljesítményelvárásai befolyásolják leginkább. Az online egészségügy gyors és széles körű társadalmi elfogadásában az edukáció szerepe jelentős lehet.  Kulcsszavak: távorvoslás, COVID-19 járvány, PLS-PM