A terápiarezisztens hipertónia jelentősen megnöveli a kardiovaszkuláris kockázatot. Gyakrabban okoz akár manifeszt, akár rejtett célszervi károsodásokat. A valódi rezisztens hipertónia - amelyet legújabban refrakter hipertóniának is hívnak - nem gyakori, a terápiára nem kellő mértékben reagáló hipertóniás betegek aránya viszont igen magas. A nemzetközi irodalomban a céltartományt el nem érő eseteket úgy nevezik, hogy "uncontrolled", de ez nem helyes. Ugyanis ez azt jelenti, hogy nem kontrollált, pedig a gyakorlatban a célvérnyomás elérésének a hiánya legtöbbször a nem megfelelő kontroll, amit inkább így kellene nevezni: "undercontrolled". Amikor felmerül a rezisztencia lehetősége, akkor a pszeudorezisztencia korrigálása és a terápiás hatékonyság növelése mellett az esetleges másodlagos okokat is tisztázni kell. Mindenképpen javasolt, hogy amikor a terápia során szükség van a 3. hatóanyag beillesztésére is, és így sem sikerül elérni a célvérnyomást, akkor hipertóniaspecialistához és/vagy hipertóniacentrumba kell küldeni a beteget.