A nem epilepsziás paroxizmális történések gyakoriak, klinikai megjelenésükben hasonlítanak az epilepsziás rohamokhoz, de nem kíséri őket kóros agyi aktivitás. Az epilepsziától való elkülönítésükkel elkerülhető a helytelen antiepileptikumhasználat, és csökkenthető a családok betegségterhe. A nem epilepsziás paroxismális történések bármely életkorban előfordulhatnak. A diagnosztikában egyre nagyobb szerepet kapnak az otthoni videófelvételek (home video). Jelen közleményben röviden ismertetjük a különböző életkorokban leggyakrabban előforduló, nem epilepsziás paroxizmusokat, azok gyakoriságát és a diagnosztikájuk legfontosabb elemeit.