Célkitűzések: A rendszeres fizikai aktivitás protektív tényezőként jelentős szerepet játszik a koszorúér-betegség kezelésében, ezért a testmozgási szokások megváltoztatásában, hosszú távú fenntartásában szerepet játszó pszichoszociális tényezők megismerése kiemelt fontosságú a betegek életmód-változtatásának támogatásában. A Health Action Process Approach (HAPA) egészségmagatartási modell a gyakorlatban is jól alkalmazható, elméletileg megalapozott és empirikusan igazolt szemléleti keretet nyújt e tényezők megértéséhez és bejóslásához. Jelen tanulmány célja a koszorúérbeteg személyek fizikai aktivitásának folyamatában szerepet játszó tényezők feltárása és azok kapcsolódásának vizsgálata. Módszerek: Jelen longitudinális vizsgálatban 117 koszorúér-betegséggel élő személy (n=117; 77 férfi, 40 nő; átlag­életkor = 62,48+-6,22) vett részt, akik CABG- vagy PCI-beavatkozáson estek át első alkalommal. Három vizsgálati időpontban kérdőíves módszerrel vizsgáltuk a HAPA-modell tényezőit, valamint a betegek testmozgási szokásait. A direkt és indirekt összefüggések vizsgálatára a strukturális egyenletekkel (látens változókkal) történő modellezés módszerét alkalmaztuk. Eredmények: A viselkedésre vonatkozó szándék kialakításában jelentős tényezőnek bizonyult a testmozgás pozitív következményeinek elvárása. A szándék viselkedésbe való átfordításában a tervezésnek, a viselkedéshez kapcsolódó személyes hatékonyságérzésnek, valamint a viselkedés önmegfigyelésének és a társas támogatásnak volt kiemelt szerepe. A modellbe emelt változók együttesen a testmozgás varianciájának 41%-át voltak képesek megmagyarázni. Következtetések: Az eredmények felhívják a figyelmet a testmozgás pozitív következményeire irányuló elvárások, a tervezés, a személyes hatékonyságérzés, az önmegfigyelés, valamint a társas támogatás tényezőinek fontosságára, amelyek fontos faktorokként segíthetik a koszorúérbeteg személyek testmozgási szokásainak hosszú távú megváltoztatását. E tényezőknek a beteg személyek esetében alkalmazott pszichoszociális intervencióba illesztésével megalapozottan várható, hogy a kardiológiai rehabilitáció során kialakított rendszeres fizikai aktivitás hosszú távon is fennmaradhat és a betegek életmód-változtatásának alapja lehet. Kulcsszavak: koszorúér-batagség, fizikai aktivitás, pszichoszociális tényezők