Az öngyilkossági veszély becslésének nincs egyetlen könnyű módja. Bár egyre többféle megközelítésű elmélet próbálja leírni az öngyilkos magatartást, a szuicid rizikó mérésére használt skáláink komoly pszichometriai korlátokkal küzdenek. Míg a kvantitatív pszichometriai skálák elméletileg jól megalapozottak, de nem elég érzékenyek, addig a (félig)strukturált, kvalitatív interjúk szisztematikusak és átfogóak, de túl költségesek és időigényesek. A pszichometriai skálákhoz képest az interjúk a szuicid rizikó becslésében egy új megközelítést is képviselnek. Kulcsszavak: predikció, prevenció, szuicidum, depresszió, rizikóbecslés, paradigma