Bevezetés: Az adhézióképződés egy komplex eseménysor, amely olyan sejtes és molekuláris folyamatok következménye, ahol a normál esettől eltérően az adhéziógenezist támogató történések dominálnak az adhéziólízissel szemben. Kiváltásában szerepet játszik többek között a szöveti sérülés, vérzés, szöveti deszikkáció, illetve a gyulladásos folyamatok. Mivel az adhézió jelenléte számos negatív szövődménnyel járhat, elsődleges cél a kialakulásának megakadályozása. Számos prevenciós célpontja van a folyamatnak, azonban a terápia sok esetben csak közvetlenül a beavatkozás után történik. A jelen tanulmányban egy adhéziós kísérleti patkány modellt mutatunk be, ahol az adhézió stabilizálódási időszakának megismerése a cél. Minden állaton ugyanaz a műtéti beavatkozás történt, szöveti sérülés, kisebb vérzés és szöveti deszikkáció előidézésével, különbség csak a reoperációk, mintavételek időpontjában volt. 1-7. posztoperatív napon makroszkóposan és szövettanilag értékeltük a kialakult adhéziók típusát, az összetapadó szöveteket, az adhézió stabilitását. Megállapítottuk, hogy a stabilizálódás egy több napig tartó folyamat, a 4. posztoperatív napig az instabil és mérsékelten stabil adhéziók domináltak. Ennek ismerete lehetővé teszi a terápiás ablak kibővítését, a korai posztoperatív időszakban célzottan, a legmegfelelőbb időszakot kiválasztva, esetleg a kezelések kombinálásával még hatékonyabbá tehető az adhézióprevenció.  Kulcsszavak: adhézióképződés, stabilizálódás, kísérleti modell