Bevezetés: A maradó fogak gyökér-korona arányának meghatározása nagy jelentőséggel bír a fogászati kezelési terv kialakításában és későbbi módosításában. Célkitűzés: Egészséges magyar, német és japán fiatalok maradó fogai gyökér-korona arányának meghatározása és összehasonlítása. Módszer: Hölttä módszerét alkalmaztuk. A mérés 95 magyar, 104 japán és 110 német fiatal páciens 2001 és 2006 között készült panorámaröntgen-felvételén történt. Eredmények: A gyökér-korona arány különbsége a nemek között nem szignifikáns, az egymásnak megfelelő antagonista fogak között sok esetben, de nem mindig, szignifikáns. A legnagyobb gyökér-korona arányt mindhárom populációban az alsó szemfogakon és az alsó második praemolaris fogakon mértük; a felső molarisok esetén a legkisebb az arány. A három nemzetet összehasonlítva szignifikáns különbséget (p<=0,001) nem találtunk egyetlen fogtípus esetében sem. A japán és a német populáció között minden fogtípus esetén szignifikáns volt a különbség a gyökérkorona arányokban. A japán és a magyar populáció összehasonlításakor a fogtípusok felénél találtunk szignifikáns különbséget. A magyar és a német populációt összehasonlítva nagyon kevés fogtípusnál találtunk szignifikáns különbséget. Megbeszélés: Az alsó állcsont fogainak gyökér-korona arányértékei nagyobb mértékben térnek el a populációk között, mint a felső állcsont fogainak esetében. A gyökér-korona arány átlagértéke a német populációban a legnagyobb. A második legnagyobb arányértékkel a magyar populáció rendelkezik, utána pedig a japán, néhány fogtípus kivételével: felső kismetszők, felső szemfogak és felső első molarisok. Következtetés: A legnagyobb gyökér-korona arány különbséget a német és a japán populáció között, a legkisebbet a magyar és a német populáció között találtuk. Cikkünk megmutatja az egyes fogtípusok gyökér-korona arányának normálértékét fiatal, egészséges magyar, német és japán populációban.  Kulcsszavak: gyökér-korona arány, maradó fogak, összehasonlítás