Pszichiáterként eligazodni a pszichoterápiás módszerek gazdag választékában nem egyszerű. Szakmai, személyes, intézményes és tágabb társadalmi hatások erőterében formálódunk. Kiszámíthatóság, stabilitás, transzparencia és a társadalmi konszenzus is szükségeltetik szakmánk fejlődéséhez. Visszatekintve pályám alakulása mentén a pszichoterápia fejlődési állomásaira, kirajzolódnak a képzések indulásakor meghatározó, egy-egy mester köré szerveződő műhelyek, de látom a nemzetközi tapasztalatok gazdagító hatását is, melyek saját választásaimat is nagyban befolyásolták. Nagy hatással volt a családterápia fejlődésére a HÍD egyesület, akikkel Bécsben képződhettünk, bekapcsolva a magyarországi családterápiát a nemzetközi színtérre is. A pszichodráma szemléletét szintén nemzetközi beágyazottsággal bíró képzésen sajátíthattam el, vezetőnk modellfigura volt számunkra. Azóta is meghatározó a társadalmi kérdésekhez való viszonyulásomban ez a szemlélet. A jelen kérdéseire tekintve az egyesületi élet és a magánpraxis versus állami ellátás nehézségei is említésre kerülnek a tanulmányban. A gyakorlatközeli képzés szemlélete, mely itthon gazdagabb elméleti megalapozottságot kap, az engem (is) ért hatások integrációjából fejlődött. A jövőről is szót ejtve meggyőződésem, hogy a kiszámíthatóság és a szakmai minőség biztosítása érdekében hasznos lenne a nemzetközi gyakorlatban elterjedt képző intézetek és pszichoterápiás licensz kialakítása.  Kulcsszavak: műhelyek, pszichoterápiás képzés, kiképzőség,  pszichoterápiás licensz