Mialatt a myeloma multiplex kezelésében jelentős fejlődés ment végbe, a transzplantációra nem alkalmas (TI) betegek kezelése továbbra is kihívást jelent. Azok a klinikai vizsgálatok, amelyeket újonnan diagnosztizált TI betegek számára indítottak, vagy azok, amelyeknél nem terveztek transzplantációt, nem mindig tükrözik a valódi klinikai gyakorlatban előforduló betegeket életkor, kísérőbetegségek vagy esendőség tekintetében. Ehhez hasonlóan szintén nem biztos, hogy randomizált relabáló/refrakter esetek tanulmányainak eredményei alkalmazhatók ezekre az általában idősebb és esendőbb betegekre. Ebben az összefoglalóban az esendőség felmérését tárgyaljuk, és a kezelési lehetőségekre összpontosítunk mind az újonnan diagnosztizált, mind a relabáló/refrakter betegségben TI pácienseknél. Bemutatjuk azokat a betegspecifikus szempontokat, amelyek meghatározóak a terápiás döntésekben, és részletezünk néhány irányelvet a betegek kezeléséhez.