A Pszichoterápia folyóirat szerkesztőségének felkérése inspirálta azt a visszaemlékezésekre épülő beszámolót, ami számba veszi, hogy az elmúlt harminc év alatt mit tettek az erdélyi szakemberek a pszichoterápiás munka meghonosítása érdekében. Megélésekre, tapasztalatokra alapozó visszaemlékezésről van szó, nem kutatási adatokat hasznosító helyzetképről. Erdély különböző tájegységeit képviselő (Párcium, Székelyföld), kis- és nagyvárosi helyzetet bemutató, illetve különböző irányzatokhoz tartozó, nem azonos szakmai szereppel rendelkező pszichoterapeuták (orvos és pszichológus) szólalnak meg, hogy elmondják, hogyan élték meg, milyen módon tudták hasznosítani a hivatalos intézményrendszer és a rendelkezések adta kereteket, illetve hogyan körvonalazódik számukra a szakma perspektívája. A beszámolóban szó lesz a kezdeti szerveződésekről, a gyökeret vert irányzatokról, az ellátás elérhetőségéről - állami és magán -, a finanszírozás alakulásáról, a képzés sajátosságairól, az erdélyi helyzetnek a romániai, illetve a magyarországi pszichoterápiás szcénához való viszonyáról, az átélt nehézségről, valamint a szakma jövőjére vonatkozó elképzelésekről.  Kulcsszavak: pszichoterápia, képzés, finanszírozás, Romániai Pszichoterápiás Föderáció, relaxációs- és szimbólumterápia