A tüdőrák vezető helyen áll a daganatok okozta haláloki statisztikában, Európában és világszerte egyaránt. Az esetek döntő hányada (85-90%-a) nem-kissejtes carcinoma (NSCLC), ezen belül az adenocarcinoma (ADC) a leggyakoribb, melyet a laphámsejtes carcinoma (SCC) követ. A betegek jelentős többségében a daganat már előrehaladott stádiumban kerül felismerésre, ami irrezekábilitást jelent, tehát a tumor nem távolítható el sebészi úton. A tüdő adenocarcinoma mind klinikai, mind hisztológiai megjelenésében igen heterogén csoportot képvisel, így sebészi kimenetele és molekuláris genetikai profilja is igen sokszínű. Diagnózisa főként kis biopsziás és citológiai mintákon, mint a core biopszia, a transbronchialis excisio, az ultrahang vezérelt transbronchialis vékonytű aspiráció (TBNA), továbbá az UH-vezérelt vékonytű aspiráció (FNA) alapul. A különböző hisztológiai típusok pontos azonosítása immunhisztokémia panelek használatával válik lehetővé a 2015-ös WHO ajánlásnak megfelelően, s a hisztológiai típusokban molekuláris szinten kimutatható driver mutációk előre jelezhetik a célzott kezelés hatékonyságát. A tüdőrákok molekuláris diagnosztikai jellemzése így voltaképpen "felülírhatja" a tumorok hisztológiai osztályozását és meghatározza a terápiás döntéseket. A célzott daganatellenes kezelés sikeressége és az új immunterápiás lehetőségek felismerése új paradigmát jelent a személyre szabott terápia kialakításában.  Kulcsszavak: NSCLC, immunhisztokémia, molekuláris analízis, személyre szabott kezelés