Auguste Rodin anyja haptefóbiában szenvedett, azaz fóbiásan kerülte a gyermek Rodin megérintését is. Ez az érzelmi és testi depriváció az érzékeny férfiben olyan traumatikus sérüléseket hagyott, amelyek nemcsak hozzájárulhattak művésszé válásához, hanem egyenesen művek születését facilitálhatták. Úgy véljük, azzal, hogy 'test' és 'érintés' művészete centrális motívumává vált, az anyja hidegsége által ejtett sebeket szublimálta az alkotásban. A tanulmány célja megvizsgálni ennek e folyamatnak lenyomatait az életműben, érintett művek és életrajzi momentumok pszichobiográfiai összevetésével. Kulcsszavak: Rodin, érintés, haptefóbia, művészetpszichológia