A laboratóriumi módszerek fejlődésével az elmúlt évtizedekben három fő változás történt a kardiovaszkuláris paraméterek mérésében: I. A módszerek és a referenciaanyagok fejlődésével egyre pontosabban tudjuk meghatározni a paramétereket; II. A metodikai repertoár bővítésével egyre több laboratóriumi vizsgálat vált a napi rutinellátás részévé, és fog válni még inkább az elkövetkező években; III. A műszeres analitika terén bekövetkező innovatív megoldások révén jelentősen nőtt a laboratóriumok mérési kapacitása, amely mára már a több tízezer teszt/nap értéket is elérte a nagyobb laboratóriumokban. Ezen laboratóriumi diagnosztikai fejlődésnek részesei a kardiovaszkuláris rizikó megítélésében használt paraméterek, különös tekintettel a homogén HDL- és LDL-tesztekre, amelyek kiváltották a korábbi évtizedek fáradságos technikáit vagy pontatlan becsléseit. Az elkövetkező évtizedben várható, hogy a jelenleg még csak kutatólaboratóriumi környezetben használt több speciális diagnosztikai teszt bevonul a napi rutinlaboratóriumi paraméterek közé.  Kulcsszavak: koleszterin, HDL-C, LDL-C, homogén esszék