A fiatal- és középkorban felismert 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) gyakorisága folyamatosanˇ emelkedik. Az idősebb korban jelentkező formához képest gyakran súlyosabb betegséglefolyást tapasztalunk, a mikro- és makrovaszkuláris szövődmények hamarabb jelentkezhetnek, magasabb halálozást eredményezve. Az életkorral és -helyzettel járó pszichoszociális kihívások, az iskolai és munkahelyi élet nehézségei az anyagcserehelyzet romlásához vezethetnek, ezért egyértelmű, hogy a fiatal és középkorú csoportnak kiemelt figyelemre és támogatásra van szüksége. Fontos, hogy evidenciaalapú ajánlások szerint működő, empatikus és holisztikus szemléletű szakemberekből álló munkacsoportok támogassák a betegeket, hogy a lehető legkedvezőbb anyagcserehelyzetet érhessünk el, megelőzve a szövődményeket és javítva az életminőséget.