Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=150618
MOB:2021/3
Szerzők:Agócs Szilvia; Südy Roberta; Schranc Álmos; Blaskovics Ivett; Lengyel Csaba; Peták Ferenc; Babik Barna
Tárgyszavak:DIABETES MELLITUS, NEM INZULINDEPENDENS; ANAESTHESIA; OXIGÉN; AGYSZÖVET KÉMIÁJA
Folyóirat:Aneszteziológia és Intenzív Terápia - 2021. 51. évf. 3. sz.
[https://www.doki.net/tarsasag/aneszteziologia/folyoiratok.aspx?web_id]


  A centrális vénás és az agyi szöveti oxigén szaturáció eltérése altatott cukorbetegekben / Agócs Szilvia [et al.]
  Bibliogr.: p. 16-17. - Abstr. hun., eng.
  In: Aneszteziológia és Intenzívterápia. - ISSN 0133-5405. - 2021. 51. évf. 3. sz., p. 3-17. : ill.


Az agy egységnyi tömegére eső oxigén-felhasználása a szívizom után a szervezetben a legmagasabb mértékű, ezért a regionális agyi szöveti szaturáció (rSO ) a centrális vénás oxigén-szaturációnál (ScvO ) szükségképpen alacsonyabb értéket mutat. Vizsgálati hipotézisünk szerint diabétesz mellituszban (T2DM) ez az élettani oxigén-szaturációs rés (gSO ) még inkább kiszélesedhet, és módosulhat a szívműtétek során a műtét különböző szakaszaiban. Extrakorporális keringést igénylő szívműtétek (CPB), illetve mozgó szíven történt revaszkularizáció (OPCAB) során 48 diabéteszes, és 91 nem diabéteszes betegnél szimultán mértük az rSO-t közeli infravörös spektroszkópiával (NIRS), illetve az ScvO-t centrális vénás vérből vett mintákból végzett vérgázvizsgálattal. Az rSO és a ScvO értékeit anesztézia indukció előtt, után, és a műtét különböző fázisaiban rögzítettük. Az anesztézia indukciója előtt a diabéteszes betegek ScvO értékei nem különböztek a kontroll csoport értékeitől, az rSO értékeik azonban alacsonyabbak voltak, mint a kontroll csoporté (60,4+-8,1%[SD] vs. 67,2+-7,9%, p<0,05), és a különbség a műtét során végig megmaradt. Az indukció után mért gSO nagyobb volt a diabéteszes csoportban, mint a kontroll betegek körében mind extrakorporális keringést igénylő műtéteknél (20,2+10,4% vs. 12,4+-8,6%, p<0,05), mind mozgó szíven történő koronária revaszkularizáció során (17,0+-7,5% vs. 9,5+-7,8%, p<0,05). A gSO a diabéteszes betegeknél tovább nőtt az extrakorporális keringés indulása után, OPCAB műtétek során nem volt értékében szignifikáns intraoperatív változás. A diabéteszes betegekben a ScvO és a rSO közötti fiziológiás rés kiszélesedett, és kapcsolatuk megváltozott, ezért az agykérgi szöveti oxigén-szaturáció zavarainak megítélésére a centrális vénás szaturáció, mint gyakran használt, a keringést globálisan jellemző klinikai paraméter nem alkalmas. Eredményeink alátámasztják a NIRS monitorozás kiemelt fontosságát a 2-es típusú diabéteszes betegek perioperatív ellátása során. A vizsgálat ClinicalTrials.gov regisztrációs száma: NCT03668301  Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, agyi szöveti oxigén-szaturáció, centrális vénás oxigén-szaturáció, oxigén-szaturációs rés