A rosszindulatú daganatok főszabály szerint nem fertőznek, azaz más egyénbe nem kerülhetnek át. Kivételes esetekben ugyanakkor ez mégis előfordul, és e rövid tanulmány ezen eseteket mutatja be az állatvilágban és az emberben. Az állatvilágban e jelenség prototípusa a kutyák átadható nemi szervi daganata, ami becslések szerint több ezer éve van már jelen, és világszerte megtalálható. E klonális daganat viszonylag jóindulatú, spontán is visszafejlődhet, és csontvelői kiindulású. Az erszényesek közé tartozó erszényes, másként tasman ördögök arcdaganata kb. huszonöt éves múltra tekint vissza, sokkal rosszindulatúbb, a környéki idegrendszerből fejlődött ki, és gyakran az állat pusztulásával jár. Mindkét emlősdaganatra jellemző a daganattal szembeni kisfokú immunválasz, amiben fő szerepet játszik a saját-nem saját elkülönítésben alapvető fő hisztokompatibilitási rendszer fehérjéinek csökkent kifejeződése. A puhatestű kagylókban leírt fertőző "leukémia", a hemociták kontrollálatlan szaporodása szintén az átadható daganatok közé tartozik, hiszen ugyanaz a molekuláris genetikai eltérés mutatható ki a különböző, egymástól távoli egyedekben. Bár extrém ritka, a rosszindulatú daganat átadása emberben is előfordul, elsősorban a terhesség, illetve szülés kapcsán, de horizontális transzfer is előfordulhat. E ritka daganatok kihívás elé állítják a klasszikus daganatparadigmát, és tanulmányozásuk új távlatokat nyithat a daganatok megismerésében és akár újabb kezelési lehetőségek fejlesztésében.  Kulcsszavak: átadható daganat, immunválasz, ember, állatvilág