Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Látásról szóló világjelentése (World report on vision 2019) szerint a népesség növekedése és elöregedése világszerte növekvő számban vezet mérsékelt vagy súlyosabb fokú látáskárosodáshoz. A WHO adatai szerint napjainkban 1,1 milliárd személy él a látáskárosodás valamely formájával, melyek mintegy 80%-a megelőzhető lenne. A látáskárosodott vagy látáskárosodással veszélyeztetett személyek 90%-a ugyan alacsony vagy közepes humán fejlettségű országban él, de a rövidlátás és a cukorbetegség miatti retinopathia okozta látáskárosodások száma a magas és a nagyon magas humán fejlettségű országok csoportjában is emelkedik. A WHO előrejelzései szerint ezzel a tendenciával 2050-re 61 millióan élnek majd vaksággal, és 1,7 milliárd személy lehet csökkentlátó világszerte. Riasztó adat, hogy az emberiség 23%-a rövidlátó, de a jelenlegi növekedési tendenciák alapján 2050-re az előfordulás már 50%-os lehet. A vakság, illetve a látáskárosodás megelőzése és a látásrehabilitáció fejlődése érdekében a WHO globális akcióprogramjainak (VISION 2020, World report on vision) ismertetésén túl tanulmányunk bemutatja a hazai intézkedéseket és a populációalapú felmérések nemzetközi és hazai eredményeit, köztük a látásromlás legfőbb kórokait és a látáskárosodáshoz leggyakrabban vezető szembetegségeket. Tanulmányunkban bemutatjuk a látáskárosodással élő gyermekek hazai, egészségügyi és pedagógiai szempontból releváns populációjellemzőit is. Összefoglalónk célja felhívni a figyelmet arra, hogy a látáskárosodás megelőzése és a kialakult látáskárosodással élő emberek komplex rehabilitációja nemcsak a szemészeti szakma feladata, hanem be kell, hogy épüljön az egészségügyi alapellátáson túl az oktatási és szociális rendszerekbe is. Orv Hetil. 2021; 162(30): 1187-1197.  Kulcsszavak: látáskárosodás, megelőzés, LÁTÁS 2020, Látásról szóló világjelentés, interdiszciplináris együttműködés