Az epilepsziás megbetegedések mint a negyedik leggyakoribb neurológiai kórképek 65 millió ember életét érintik világszerte. Jelentős az általuk képviselt betegségteher és az okozott többlethalálozás. Az agyi ingerlékenység egyensúlyát a metabolikus kilengések befolyásolják: mint rohamprovokáló és -fenntartó faktorok is megjelenhetnek. Az intermedier anyagcsere azonban mint rohammegelőző tényező is ismert: bizonyos állapotok esetén a rohamgyakoriság alacsonyabb. Egyes genetikai mutációk a következményes metabolikus diszfunkción keresztül tartanak fenn epilepsziás encephalopathiákat, ugyanakkor a ketogén diétával együtt járó megváltozott metabolikus környezetnek antikonvulzív hatása van, és sokszor felülmúlja egyes antiepileptikum-kombinációk hatékonyságát is. Az epilepsziás betegek többlethalálozási aránya a fiatal felnőtt-gyermek korcsoportban a legjelentősebb. Az epilepsziás rohamokhoz köthető halálozás mellett a gyógyszeres kezeléssel is járó kardiovaszkuláris rizikó is hozzájárul a magasabb mortalitáshoz, így az antiepileptikumok ezen mellékhatásaira a gondozás során hangsúlyt kell helyezni. Azonban a nem megfelelő adherencia, a gyógyszeres kezelés abbahagyása is éppoly jelentős rizikó.  Kulcsszavak: epilepszia, metabolizmus, encephalopathia, antiepileptikum