Tanulmányunkban egy gyermekgyógyász-allergológus szakorvos Bálint-csoporton előadott esetét ismertetjük. Az esethozó szakorvos (Csáki Csilla) és a cikk írói (Kovács Györgyi, Spányik András) egyaránt egy magán egészségközpont dolgozói. A tanulmányban bemutatott Bálint-csoporton az Egészségközpont szomatikus szakorvosai, valamint a pszichoterápiás team pszichológusai, pszichoterapeutái egyaránt részt vettek. A bevezetőben röviden bemutatjuk interdiszciplináris közösségünkkel kapcsolatos integratív szakmai törekvéseinket, valamint a szakmai csoportok működési elvét. Tanulmányunkban kísérletet teszünk a Bálint által megfogalmazott orvos-beteg találkozás kapcsolati történéseinek kortárs pszichoanalitikus szempontok szerinti átgondolására. Az orvos-beteg kapcsolat áttételi és viszontáttételi aspektusain túl az orvos-beteg kapcsolat lehetséges nem-interpretatív mechanizmusait és technikai aspektusait járjuk körül. A felvetés elméleti alapját az 1995-ben alakult Boston Change Process Study Group (BCPSG) által kidolgozott és publikált szakirodalom képezi. Az esetleírásban és az elemzésben hangsúlyos szerepet kap a páciens által elszenvedett koragyermekkori egészségügyi trauma és az anya-gyerek kapcsolat tünetekre gyakorolt hatása. Az esetet a szakorvosi esetismertetés biológiai aspektusai mellett az orvos-beteg kapcsolat interszubjektív szempontjai szerint gondoltuk végig. Igyekeztünk bemutatni, hogy az orvos és páciens kapcsolata milyen jelentős szerepet kapott a páciens tüneteinek enyhítésében.  Kulcsszavak: Bálint-csoport, orvos-beteg kapcsolat, interszubjektív megközelítés