A tanulmány képek, benyomások, és érzések, valamint az ezek talaján született gondolatok leírása a pszichoterápiás szakma múltjából, jelenéből és a jövőjéhez kapcsolódóan. Középgenerációs szakember tapasztalatai, vállaltan esetleges és esendő szubjektív narratívák, élmények a történeti emlékezés jegyében. Megjelenik benne a pszichiáter, pszichológus szülők által alapított család képe az 1960-as években Intapusztán, az 1980-as évek tapasztalatai az ország néhány pszichoterápiás szemléletű intézményében és a Pszichoterápiás Hétvégen. Szól a fiatal pszichológusok és orvosok közt érzékelt szakmai attitűd különbségéről, a pályakezdés kalandjairól és nehézségeiről és a magánéleti és szakmai szempontok összeegyeztetésének bonyolult helyzeteiről. Leírom a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia módszerével való találkozást és a testi-mozgásos önérzékelésben való elmélyülés hatásait szemléletemre és a verbális terápiás munkám hétköznapjaira. Tapasztalatokat és ezeken alapuló gondolatokat osztok meg a különböző szemléletek párhuzamos használatának előnyeiről, a képzési elvárások túlzott szigoráról és a magánrendelésben dolgozó terapeuta lélektani helyzetéről, sajátságairól, valamint a kiégés elkerülésének és a szakmai stabilitás megszerzésének néhány aspektusáról.  Kulcsszavak: szubjektív narratívák, pszichoterápia-történet, életfeladatok és szakmai elvárások, mozgás- és táncterápia, önérzékelés