Magyarországon, hasonlóan a többi európai országhoz, az elöregedő népesség számos új kihívást jelent a szakpolitikák számára a foglalkoztatás, a munkakőrűlmények, az életszínvonal, az egészségügy és a jólét terén. Ugyanakkor ez a tendencia egyúttal a társadalmi változások pozitivitását, az aktív idősödés fontosságát is jelenti. A 2009 évi monetáris válság óta felgyorsuló gazdasági versenyben, az átalakult, és a szignifikánsan keresletnövekedést mutató munkaerőpiacon az idősebb korcsoportokhoz tartozó munkavállalók, álláskeresők továbbra is a sérülékeny, hátrányban lévő populációba tartoznak. Foglalkoztathatóságuk elősegítése, munkaképességük megőrzése, rehabilitációjuk és a munkába való visszatérésük motiválása, mind a társadalom, mind pedig a gazdaság szempontjából meghatározó lehet. Mindez magában foglalja a holisztikus szemlélet erősítését; az aktivizáló rendszerek fejlesztését; az időskorral járó diszkrimináció csökkentését; az idősek élethosszig tartó tanulásának támogatását; a foglalkoztatás területén a rugalmasság és biztonság megteremtését; az életkornak megfelelő foglalkoztatási feltételek biztosítása mellett az időskori aktivitást és termelékenységet ösztönző megoldások fejlesztését. E tanulmányban, néhány elméleti megközelítés mellett Magyarország demográfiai, munkaerőpiaci helyzetét, az idősödő munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatos szakpolitikai irányelveket, stratégiákat, a hozzátartozó támogató és szolgáltató eszközrendszereket, illetve működésüket mutatjuk be.  Kulcsszavak: idősödő, munkaerőpiac, aktivitás, tanulás, esélyegyenlőség, munkaképesség, foglalkoztatás, rugalmasság, biztonság.