A szerzők ismertetik vizsgálataik eredményeit, melyeket a közelmúltban az in vitro fertilizációs kezelésben részesülő betegeikben a tüszőfolyadék biomarkereinek analízisével értek el. A vizsgálatok célja annak feltárása volt, hogy az in vitro fertilizációs eljárás során a petesejtek aspirációjakor nyert tüszőfolyadék-biomarkerek lokális/ovarialis vagy szisztémás eredetűek, és milyen összefüggést mutatnak az in vitro fertilizáció eredményességét jelző paraméterekkel. Megerősítettük, hogy az autokrin/parakrin szerotoninrendszer már a fejlődés legkorábbi időszakában is működőképes, és mind az anyai szérum, mind a tüszőfolyadék szerotoninszintje szignifikáns pozitív összefüggést mutatott az érett petesejtek számával és a klinikai terhességgel (ß = 0,447, p = 0,015, illetve ß = 0,443, p = 0,016). Az agyi eredetű neurotrofikus faktor (BDNF) esetében ilyen kapcsolat nem volt igazolható, de a tüszőfolyadék BDNF- és szerotoninszintjei közötti pozitív korreláció (r = 0,377, p = 0,040) azt mutatja, hogy a két neurohormon 'feed-forward' (előrecsatoló ) szabályozása ovarialis szinten is működik. A hypothalamicus kisspeptin esetében csupán a posztstimulációs anyai szérumhormonszint befolyásolta az érett petesejtek számát (ß = 0,398, p = 0,029). A triptofán-kinurenin-szerotonin rendszer elemzése azt mutatta, hogy kedvezőbb in vitro fertilizációs kimenetel várható, ha a szerotoninkinurenin egyensúly a szerotonin javára tolódik el. Az oxidatív stressz-markerek közül vizsgálták a DNS-károsodás biomarkerét, a 8-hidroxi-2'-deoxiguanozin és a totális antioxidáns-kapacitás szérum- és tüszőfolyadékszintjeit, és megállapították, hogy mindkét marker kedvezőtlenül befolyásolja az életképes embriók számát (r = 0,302, p = 0,027 és r = 0,268, p = 0,039). A protektív hatású szirtuinok - nikotinamid-adenin-dinukleotid-függő hiszton-deacetiláz fehérjék - közül a vizsgált szirtuin-1 és szirtuin-6 a szérumszintektől függetlenül kimutatható a tüszőfolyadékban. Szignifikáns pozitív korreláció van a tüszőfolyadék-szirtuin-6 és az érettpetesejt-szám (F = 6,609, p = 0,016), valamint a szérum-szirtuin-1 (F = 10,008, p = 0,005) és a szérum-szirtuin-6 (F = 5,268, p = 0,031) és a klinikai terhesség gyakorisága között. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a tüszőfolyadék biomarkereinek vizsgálata javíthatja az in vitro fertilizáció kimenetelének megítélését.  Kulcsszavak: in vitro fertilizáció, tüszőfolyadék, biomarkerek