A szívelégtelenség olyan szindróma, amelyre bizonyos tünetek (fulladás, bokadagadás, csökkent terhelhetőség stb.) és/vagy fizikális eltérések (tüdők feletti pangásos szörtyzörejek, alsóvégtagi, ujjbenyomatot megtartó ödéma, tág, feszülő nyaki vénák stb.) jellemzőek, és ezek hátterében valamely strukturális vagy funkcionális kardiális eltérés áll, amelynek eredményeképpen a perctérfogat csökken, vagy emelkedett intrakardiális nyomások észlelhetők nyugalomban vagy terhelésre. A kardiális eltérés felismerése kulcsfontosságú mind a diagnózis kimondásához, mind a célzott kezelés alkalmazásához (pl. billentyűbeavatkozás vitium okozta szívelégtelenségben, ritmuskontroll aritmia okozta szívelégtelenségben stb.). A jelen definíció tehát a szívelégtelenség tünetes szakára vonatkozik (ezt az Amerikai Szívtársaság [American Heart Association, AHA] szakmai irányelvei C-stádiumnak nevezik), azonban fontos tudnunk, hogy ezt megelőzi egy tünetmentes (B-) stádium, amelyre a szív képalkotó vizsgálattal kimutatható strukturális vagy funkcionális eltérése jellemző, amikor még a betegnél soha nem volt manifeszt szívelégtelenségre utaló tünet vagy jel. Az AHA irányelvei emellett beszélnek A-stádiumról is, amelyben még strukturális vagy funkcionális szíveltérés sincs, csak olyan szisztémás betegség, amely hajlamosít strukturális szíveltérésre (pl. hipertónia). D-stádiumnak pedig azt nevezzük, ha a betegség olyan előrement, súlyos, hogy a beteg csak speciális beavatkozásokkal, műszívkezeléssel vagy szívátültetéssel tartható életben.  A Richter Gedeon Nyrt. és Novartis Hungária Kft. támogatásával.