A cikk a serdülőkor és a destrukció kapcsolatáról szól. Az első rész a fejlődési krízisek - különös tekintettel a serdülőkori krízis - testben megélt élményeinek jelentőségét, az érzelmi és testi élmények párhuzamait, valamint terápiás folyamatba való bevonási lehetőségeit tekinti át. A természetes átmenetet, a "se itt-se ott" állapotot járja körbe: egy olyan rendkívül érzékeny és - talán - soha vissza nem térő pillanatot, amelyben a sérülés, a megbetegedés, ugyanakkor a fejlődés és az épülés lehetősége is benne van. Mindennek mélyebb megértéséhez a mítoszokat és a rítusokat hívja segítségül. A második rész a fejlődésben és a változásban megkerülhetetlen agresszióval és destrukcióval foglalkozik (láttatva azok különbségeit), különös tekintettel annak serdülőkori jellegzetességeire és jelentőségére. Felhívja rá a figyelmet, hogy ebben a folyamatban a destrukciót tekinthetjük egy természetes és kreatív megoldási lehetőségnek, amely segítségével a serdülő megalkotja és definiálja önmagát. Végezetül a cikk, néhány esetrészlet segítségével, áttekinti a serdülőkori destruktív folyamatok szomato-pszichoterápiás feldolgozási lehetőségeit.  Kulcsszavak: fejlődési (normatív) krízis, átmeneti rítus, serdülőkori krízis, agresszió, destrukció, regresszió, szomato-pszichoterápia