Az SGLT2 (nátrium-glükóz-kotranszporter)-gátló készítményeket a 2-es típusú diabétesz kezelése érdekében fejlesztették ki. A regisztrációhoz szükséges vizsgálatok igazolták a készítmények antihyperglykaemiás hatékonyságát, feltárták a potenciális mellékhatásokat is. A szakmai irányelvek kijelölték a kezelési stratégiában betöltött helyüket a szekvenciális kezelés második-harmadik lépcsőjében, a diabétesz kórlefolyása során gyakran szükségessé váló kombinált antidiabetikus terápia tagjaként. A forgalmazáshoz szükséges kardiovaszkuláris biztonságossági vizsgálatokat négy készítmény (empagliflozin, dapagliflozin, canagliflozin, ertugliflozin) esetében elvégezték. Váratlan eredményként először 2015-ben az empagliflozinnal kapcsolatban publikálták, hogy a placebokontrollos, randomizált vizsgálat nemcsak a készítmény biztonságosságát, hanem jelentős kardiovaszkuláris és renális előnyét is igazolta 2-es típusú diabéteszben szenvedő, igen nagy kardiovaszkuláris kockázattal rendelkező betegek körében. Az elmúlt öt évben ismertté vált több vizsgálat nyomán a 2-es típusú diabétesz gyógyszeres kezelésének irányelvei módosultak, alapvető fontosságúvá vált a kardiovaszkuláris kockázat, a szívelégtelenség és az idült vesebetegség befolyásolásának mérlegelése és az aktuális helyzethez igazodó terápia kezdeményezése. Nyilvánvalóvá vált ugyanakkor az is, hogy az SGLT2-gátlók - bár antihyperglykaemiás szerként a diabetológia terén kezdték pályafutásukat - olyan kardiológiai és renális előnyökkel is rendelkeznek, amelyek folytán ez a hatástani csoport joggal került a kardiológusok és a nefrológusok érdeklődésének középpontjába. Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, antidiabetikumok, SGLT2-gátlók, kardiovaszkuláris kockázat, szívelégtelenség, idült vesebetegség