A pszichiátriai és a pszichoterápiás gyakorlatban kiemelkedően fontos az öngyilkossági veszélyeztetettség és önsértő viselkedés mértékének felmérésén túl az öngyilkossághoz vezető állapotok, zavarok adekvát kezelése, ami mindig komoly kihívást jelent az egészségügyi ellátórendszer és a szakemberek számára. A XX. század második felétől egyre inkább a prevenció részévé váltak a szóban, illetve írásban kötött, az öngyilkossági kísérlet megelőzésére irányuló szerződések, melyeket ma szuicid prevenciós szerződés néven említ a szakirodalom. Bár a szuicid prevenciós szerződés a hazai ellátórendszerben is egyre elterjedtebb, nem alakult ki egységes konszenzus sem indikációja, sem formája tekintetében. Ugyanakkor az ilyen szerződés megkötése nagy körültekintést igényel. A Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszék szakambulanciáján a pszichoterápiás folyamat zavartalanságának biztosítása érdekében a szuicid szempontból veszélyeztetett páciensekkel szuicid prevenciós szerződést kötünk. Cikkünkben felvázoljuk a nemzetközi szakirodalom alapján a szuicid prevenciós szerződés kialakulásának történetét és indikációit, kitérve olyan speciális esetekre is, mint a fiatalkori öngyilkossági veszélyeztetettség kérdése. Ezen kívül tárgyaljuk a szerződéskötés feltételezett pozitív hatásait, valamint beszámolunk - az elmúlt húsz évben - a Szakambulancián szerzett saját tapasztalatainkról. Kulcsszavak: szuicid prevenciós szerződés, szuicid veszélyeztetettség, pszichoterápiás folyamat, önsértés, öngyilkosság, megelőzés, érzelemszabályozás