Célkitűzés: A vizsgálat célja a látássérülés prevalenciájának meghatározása a 0-14 éves korosztályban, illetve az érintett populáció legfőbb jellemzőinek és a gyermekkori látássérülés leggyakoribb okainak bemutatása. Módszerek: A prevalencia meghatározásához a Központi Statisztikai Hivatal négy nagymintás felméréséből (Népszámlálás 1990; 2001; 2011 és Mikrocenzus 2016) szűrtük ki a 0-14 éves korosztály adatait és vetettük össze a látássérült csoport előfordulási gyakoriságával. A populáció diagnosztikai jellemzőit a Látásvizsgáló Gyógypedagógiai Központ érzékszervi sajátos nevelési igényű (SNI) besorolást kapott 0-14 év közötti gyermekek iratanyagainak dokumentumelemzéséből nyertük. A mintába 1432 gyermek esetleírása került be, amelyben megvizsgáltuk a kóroki tényezőket, a koraszülöttség előfordulását, a társuló fogyatékosságok és krónikus betegségek előfordulási arányait vak és gyengénlátó csoportokban. Eredmények: 2011-ben a kétoldali vakság korosztályos prevalenciája 0,017% volt, 2016-ban 0,023%. A látássérülés korosztályos prevalenciája pedig 0,18% és 0,15% között határozható meg a 2010-es évek után. A vizsgált látássérült csoport 35,6%-a koraszülött (a vak gyermekek majdnem 55%-a), ahol a fiúk aránya magasabb. Vak gyermekeknél a koraszülöttség nagy aránya miatt vezető szemészeti diagnózis a ROP. Gyengénlátó gyermekek esetén a nystagmus és a strabismus a vezető kórforma, magas a tompalátó gyermekek száma is, a ROP már csak a negyedik leggyakoribb diagnózis. Vak gyermekeknél a súlyos fokú intellektuális képességzavar a leggyakoribb társuló fogyatékosság, míg a gyengénlátóknál a mérsékelt intellektuális képességzavar. Következtetések: A gyermekkori vakság prevalenciaértékei alatta maradnak az alacsony jövedelmű országok gyermekkori vakságra vonatkoztatott átlagának. Vizsgálatunk egyik fontos céljaként szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a vak és gyengénlátó csoportba történő besorolással - különösen a korai életévekben - óvatosan kell eljárni, mert ez meghatározó mind a család, mind pedig a terápiás ellátás tekintetében. Kulcsszavak: vak és gyengénlátó gyermekek, vaksági prevalencia, érzékszervi sajátos nevelési igény, fogyatékosságok, krónikus betegségek