A szerzők vizsgálatának célja az volt, hogy igazolják az AO alapelvek fontosságát a distalis humerus törések kezelésében. A vizsgálathoz a 2017.06.01-2018.05.31 között, a B.-A.-Z. Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Traumatológiai Osztályán operált humerus distalis vég törött betegek adatait dolgozták fel. Retrospektív elemzés történt, amely során az eseteket az AO törésbeosztás és saját pontozási rendszer szerint értékelték. Telefonos kérdőív alapján a QuickDash (QD) értéket, fájdalmat és a betegek elégedettségét (vizuális analóg skála -VAS 1-10) rögzítették. A vizsgálata műtét után 12-24 hónappal történt. Csoportosították őket a törés típusa, a repozíció minősége, és a behelyezett implantátumok szerint. Az áttekintett idő alatt 53 sérültet operáltak humerus distalis vég törés miatt. A betegek átlagéletkora 61 év volt, 73%-ban nők szenvedtek el ilyen sérülést. A vizsgálat statisztikailag bizonyította, hogy a megfelelő repozíció és a stabil rögzítés pozitívan befolyásolja a funkcionális kimenetelt. A C típusú törések esetében a logikusan várható gyógykimenetellel szemben jó funkcionális eredményekkel találkoztak. Ennek lehetséges magyarázata az, hogy egy komplikáltabb törés megoldásához előszeretettel választ az operatőr szélesebb feltárást és nagyobb stabilitást biztosító implantátumot. Kulcsszavak: könyöksérülés, humerus distalis, töréskezelés, retrospektív vizsgálat, vizsgálati eredmények